Képzeljük el a következő helyzetet. Adott egy kedves fiatalember vagy fiatal lány. Nagyon szorgalmas az illető. Minden nap egy órát gubbaszt az íróasztala fölött, és tanulja a szabályokat, írogatja a szavakat, csinálja a nyelvtani teszteket, mint a kisangyal. Körülbelül egy évig. Annyira nem…
Úgy igazán, úgy nagyon őszintén...ki hányszor gondolta azt, hogy nyelvet tanulni az tud, akinek van rá elég ideje, meg pénze. Sokszor pont az idő a leggyengébb láncszem. Ki az a “normál” életet élő felnőtt, akinek heti sok extra órája van, hogy leüljön tanulgatni? Szerintem körülbelül szinte senki.…