Nem találkoztam még olyan épkézláb felnőtt emberrel, aki azzal keresett volna meg, hogy van egy halom ideje, nem tudja mit kezdjen vele, így nyelvet szeretne tanulni. Azért, hogy kitöltse valamivel azt a sok üresjáratot a napjában.
Mégis vannak emberek, akik vagy nyelvet, vagy valami mást…
Számomra hosszú ideig a spanyol volt az a nyelv, ami nagyon sok embernek az angol vagy a német szokott lenni. Tanulta valamikor...vagy valaki igyekezett tanítani neki. Akár évekig is. Középiskolában, magántanárnál, ilyen-olyan helyeken. Nem is ment rosszul, még egy középfokú nyelvvizsga is…
Úgy igazán, úgy nagyon őszintén...ki hányszor gondolta azt, hogy nyelvet tanulni az tud, akinek van rá elég ideje, meg pénze. Sokszor pont az idő a leggyengébb láncszem. Ki az a “normál” életet élő felnőtt, akinek heti sok extra órája van, hogy leüljön tanulgatni? Szerintem körülbelül szinte senki.…
Nem, most nem a pénzről beszélek, amikor a luxus szót emlegetem. Hanem az időről. Komolyan luxusidő szükségeltetik ahhoz, hogy felnőttként nyelvtanulásba fogjunk?
Persze egy legyintéssel el lehet intézni a dolgot. Dolgozom, gyerekeim / hobbijaim / barátaim / adja az ég gyerekeim is,…